( Budapest, 1933. december 20. – 2019. június 29.) Ybl Miklós-díjas magyar építész.
Apja, Rimanóczy Gyula, az avantgárd építészet kiemelkedő alkotója volt. Anyja a francia származású Foucault Yvonne. Testvérei közül Rimanóczy Yvonne jelmeztervező, ifj. Rimanóczy Gyula pedig tervező építészként dolgozott.
Az Ybl-díjas építész életének 85. évében hunyt el, pályájának, és alkotásainak jelentős része a szocializmus időszakára esett. Halálával a másfél évszázad óta működő építészdinasztia utolsó tagja távozott.
Életének szakaszait is úgy építette föl, mint épületeit: racionálisan és emocionálisan, józan megfontolással és lángoló hittel, higgadtan és erőteljesen. Alkotó éveinek európai színvonalú tervei és épületei a tehetségről, a mesterség szeretetéről és a kultúra tiszteletéről szólnak. Építészként és barátként legkiválóbb kortársaival működött együtt. Később, vezetőként és szervezőként iskolát teremtett. Maga köré gyűjtötte, támogatta és segítette azokat a fiatalembereket, akik a mai magyar építészet derékhadát adják. Kulturális missziót teljesített: fáradhatatlan munkával dokumentálta a magyar építészet alkotóinak munkásságát - méltatta őt Turányi Gábor kollégája és egykori tanítványa.
Nagyapja és dédapja,ifj. és id. Rimanóczy Kálmán (1870-1912, ill. 1840-1908) a századfordulón Nagyváradot változtatták modern várossá: tervezőként és kivitelezőként a Kőrös-parti Párizs tucatnyi épületének megszületé-sében vállaltak fontos szerepet.
Egyetemi évei előtt három évig a Közlekedésüzemi Épülettervező Vállalatnál helyezkedett el rajzolóként, később segédtervezői tevékenységet végzett. 1953–1958 között a Budapesti Műszaki Egyetem Építőművész szakát végezte el. Egyetemi évei alatt a Lakóterv-ben is dolgozott.
Az egyetem elvégzése után, diplomaterve alapján felvették a Magyar Építőművészek Szövetségének Mesteriskolájára ( MÉSZ III. ciklus 1958 -1960, mestere dr. Szendrői Jenő volt). Így került az Ipari Épülettervező Vállalathoz, ahol 1958–1978-ig dolgozott, tervezői, osztályvezetői, majd irodavezető-főmérnöki beosztásban.
A kor egyik emblematikus alkotása, az óbudai kísérleti lakótelep garzonháza volt 1961-ből.
Az Iparterv-ben számos tervezési munkában vett részt.
1963-ban kormánykitüntetésben - Munka érdemérem - részesült a Vertesz irodaház tervezéséért.
1966-ban az Ybl Miklós-díj II. fokozatával tüntették ki a Nyírségi Mezőgazdasági Kutatóintézet új telephelyének tervezéséért.
1978. április 1-jén kinevezték az Általános Épülettervező Vállalat műszaki-igazgatóhelyettesének (egyben főépítész is volt), itt egészen a rendszerváltásig dolgozott, amikor saját kérésére nyugdíjba ment.
Főmérnöksége alatt sok tehetséges építész kezdte meg az AÉTV-ben pályafutását, többek között Ferkai András, Magyari Éva, Cságoly Ferenc és Turányi Gábor.
1964–1970-ig a Budapesti Műszaki Egyetem Középülettervezési Tanszékének külső tanársegédje.
1975–1985-ig a Budapesti Műszaki Egyetem Középülettervezési Tanszékén Állami vizsgabizottsági tag.
1978–1984-ig a Magyar Építőművész Szövetsége mellett működő „Mesteriskola” vezető építésze (tanára).
Nyugdíjazása után 1989–1998 között az ATLANT Épülettervező Kft.-nél mint külső munkatárs számos tervezési munkában vett részt, ebből több terv meg is valósult.
2014-ben Budapestért díjat kapott.
Szakmai pályafutása alatt több mint ötven építészeti pályázaton vett részt, nagyrészt eredményesen.
forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Riman%C3%B3czy_Jen%C5%9
Sajnálattal értesítjük a belsőépítész és építész szakma képviselőit, hogy április 7-én 88. életévében elhunyt Vida Gyula Europa Nostra díjas belsőépítész, építész. Az elhunyt és a család kívánságának megfelelően temetése szűk családi körben történik.
Szerda hajnalban elhunyt Komjáthy Attila.
Húsz évig dolgozott az Országos Műemléki Felügyelőségnél (OMF) tervezőként, műteremvezetőként, majd 1977-1984 között a tervezési osztály vezetője, 1984-1987 között pedig igazgatóhelyettese volt.
Korán, a legelsők között lépett ki a magánpiacra, alapított saját építészirodát. 1987-ben volt kollégáival és tanítványaival létrehozta a Mérték Építészeti Stúdiót, melynek 2008-ig stúdióvezetője, ügyvezetője volt, majd 2008-tól 2011-ig stúdióvezetőként és tanácsadóként segítette munkájukat.
A Műemléki Felügyelőségnél eltöltött évek során a szakmai testületek irányításával, azokon való részvételével részese lett az időközben szétzilálódott magyarországi műemlékvédelem alakításának. Számos nagyszabású műemléki helyreállítás fűződik a nevéhez:
- Hollókő műemléki rendezési terve,
- Csaroda, Rudabánya, Szabolcs Református Templomok,
- Őriszentpéter Szent Péter Római Katolikus Templom,
- Gutatöttös Római Katolikus Templom,
- Szalafő népi építészeti emlékének helyreállítása.
A Mérték Stúdió, valamikori kisszövetkezetből Komjáthy Attila vezetésével az ország meghatározó tervező irodájává, piacvezető cégévé vált. A mai aktív fiatal középnemzedék néhány meghatározó tervezője is ebből a fészekből repült ki, s hordozza mától Komjáthy Attila örökségét.
Később megalapítja az I+H Ingatlanhasznosító, Építészeti és Mérnökirodát, aminek vezető tervezője is volt.
Néhány főbb munka, amelyben tervezőként és projektvezetőként vett részt:
2004-2011 Klotild Palota – Rekonstrukció (Bp., V. Váci u.)
2008 MEH (Bp., V. Kossuth L. tér 11.)
2007 Magyar Köztársaság Kormányzati Negyed (Bp., VI.), pályázat
2005 József Attila Színház, Tervpályázat
2005 Kecskemét, Malom Center Kereskedelmi és Szórakoztató Központ
2005 SZOT Szálló lakóépületté alakítása (Bp., II. Vérhalom u.)
2003 OTP Bank Rt. központi irodaház (Bp., XIII. Babér u.)
2002 Mammut - 2 Bevásárló- és Szórakoztató Központ (Bp., II. Margit krt. - Széna tér)
2000 Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda - Rekonstrukció
2000 Ybl Palota (Bp., V. Károlyi M. u.12.)
2000 Art'Otel (Bp., I. Bem rakpart 16-19. - Corvin tér 2-5.)
1998 APEH Székház (Bp. V. Széchenyi rkp. 6. - Akadémia u. 12.)
1991 Külügyminisztérium Diplomáciai Testületeket ellátó Ig. (Budapest)
Díjak, kitüntetések: Kiváló dolgozó, miniszteri dicséret, Lechner Ödön-díj, Podmaniczky-díj
Városy Péterrel az egykori Népstadion tervezőcsapatának utolsó építésze távozott.
Élete (1920-2018) a XX. század története volt. A trianoni országban volt gyermek, az első magyar Waldorf iskolában tanult, kétszer sebesült meg a háborúban, utána végezte el a Műegyetemet.
Tanársegéd volt, majd a szocialista nagyvállalati hőskorszak következett. A Dávid Károly műteremben töltött idő, a Dromosz koncipiálása maradandó szakmai élmény lett számára. A 60-as évekkel kezdődött a tervező irodák szellemi exportja: Szíriában készítette a raqqai kórház terveit ( Mányoky Lászlóval ). A Dél-pesti kórház pályázati sikere (Uhlárné Kalmár Anikóval) után nem tervezett. Szakmai szervezetek (ÉTE) munkájában és a KÖZTI vezetésében vett részt, ahol konfliktusok esetén is úriemberként állt a tervezők és terveik mellé.
A rendszerváltozás után a családjában teljesedett ki élete. Ő volt az, akihez mindenki fordulhatott, aki mindenre válaszolt és mindenről tudott, ami a világban történik. Sokat utazott, élete utolsó hónapjaiban is voltak új ötletei, céljai. Maradéktalan szellemi frissességben aludt el 2018. május 10-én délelőtt.
Az élet szeretetét, az emberek tiszteletét tanította meg nekünk.
Fájó szívvel tudatjuk, hogy a koos.hu weblap tulajdonosa és szerkesztője, Koós Miklós építész, hosszú betegség után elhunyt.
Hosszú éveken keresztül nagy elhivatottsággal szerkesztette ezt a honlapot, válaszolt a blog-ban feltett kérdésekre és üzemeltette a tervkritika panelt, melyre különösen büszke volt.
Hárman jöttek a terembe. Néhányan már ott ültek, várakozásteljes csendben. Az újonnan érkezett három közül egyikük a másik kettő felé fordult: „kit választotok?” Kisvártatva közülük az első letette a voksát, másikuk huncutul csillogó szemekkel csak csendben mosolygott. Végül megszólalt, de a mosolygást akkor sem hagyta abba.
- „Őket” –mondta felénk nézve.
Mindez régen történt. Sok éves történet. Akkor – még negyedéves építészhallgatóként koptattuk az egyetem padsorait az Építészettörténeti Tanszék komplex tervezési gyakorlatának legelején. Egyikünk sem sejtette, hogy egy életre szóló barátság kezdődik.
Lassan megtudtuk, ki is a csendes mosolygós: Varga Levente, az építészkonzulens.
Ami első látásra feltűnt, az a valamiféle megfoghatatlan szerénységgel párosuló nyugodt derű, amely – mint a későbbiek során kiderült – mintegy veleszületett természetes tulajdonsága volt.
Pedig sorsa korántsem mondható olyan harmonikusnak, ahogy a látszat alapján sejteni engedte.
Édesapja egy kis nyírségi faluban, református kántortanítóként élt családjával együtt Nyírmihálydiban. Legalábbis addig, amíg egy „szép napon” el nem vitte egy (abban a korban méltán több, mint kétes hírnévre szert tett ) „fekete autó”. Sosem tért vissza.
Leventét öccsével együtt édesanyja egyedül nevelte.
Jó iskolája volt a templomudvaron. Az akác elnyűhetetlen rostjainak a Nyírség homokjából fakadó szittya szívósságát örökölte. Mélyen beleivódott a génjeibe. Észrevétlen is a sajátjává vált.
Ez a maga kérlelhetetlen törvényszerűségeinek engedelmeskedő természeti környezet kitörölhetetlen nyomott hagyott benne. Jellemében és építészetében egyaránt egy életre szólóan. Egymástól elválaszthatatlanul összefonódva.
Számára minden, mindenek előtt és megfellebbezhetetlenül etikai-morális kérdés volt. Ez volt az alapvetés, mindentől és mindenkitől függetlenül.
Minden helyzetben, bármiféle taktikázás nélkül ez motiválta, ebből fakadóan képviselt, ha kellett értékelt mindent.
Sosem bántóan, ám tárgyszerűen – épp ezért hitelesen, vitán felül állóan, szelíden, de tántoríthatatlanul.
Mind az életét közvetlenül érintő személyes, mind szakmai kérdésekben megalkuvás nélküli alaptermészetét hagyta érvényesülni. Láthatóan, önmaga által is bevallottan, nem is tudta volna másként.
Anélkül vált iskolateremtő mesterré, hogy igényelte volna.
Ugyanígy anélkül kapta meg a legmagasabb szintű szakmai- és állami elismeréseket, hogy valaha is gondolt – kiváltképp számított - volna reájuk. Talán (vélhetően) ezért is.
Kiemelkedő szellemi alkotó – műszaki tevékenységében merőben sajátos innovatív törekvések figyelhetőek meg. Kitartó és elszánt, mindig az újat kereső habitusa, valamint mély beleérzőképességén alapuló embersége osztatlan elismerésre talált mindazok körében, akik vették a fáradságot arra, hogy megértsék.
Építészi tevékenységét a pontos mérnöki gondolkodásmóddal ötvöző, a végletekig kiérlelt részletek iránti fogékonyságát tükröző épületformálás jellemzi, mely egészen elképesztő – immár legendásnak mondható – munkabírással párosult.
Életútjának ismeretében – több kritikus helyzetet is túlélve, mintegy Kőmíves Kelemen módjára a szó szoros értelmében véve önmagát építette be házaiba.
Számos jelentős középületet és lakóházat tervezett, munkáin keresztül hatva azok környezetére, melynek harmonizálására mindig kitüntetett figyelmet fordított.
Mindemellett kötelességének érezte, hogy aktív részese legyen az építészeti közéletnek. A Budapesti Építész Kamara, valamint a Magyar Építőművészek Szövetségének elnökségi tagjaként, a Magyar Építőművészet szerkesztőbizottsági tagjaként éveken át hathatósan, a tőle megszokott lelkiismeretességgel érdemben befolyásolta, segítette az építészet ügyének mindenkori pozicionálását.
Tanítványi – később számosan közülük kollégái sokat köszönhettek neki. Ma már ugyancsak többen elismert építészek, a szakma prominensei.
Mindazonáltal vonzó egyéniségét a maga teljességében talán leginkább, legszembetűnőbben – kis léptéke ellenére – zebegényi nyaralója testesíti meg. Akár ars poeticájaként is értelmezhetően.
Végtelenül tisztelte a természetet – bár hivatása mesterséges volta révén alapvetően értelemszerűen – mindig csak annak rovására érvényesülhetett, törekedett arra, hogy azt a lehető legkevésbbé sértse.
Kivételes szerencsének mondható, hogy követésre méltó embersége, elképesztő felkészültsége egyetemi oktatóként, gyakorló építészként egyaránt közkinccsé válhatott.
Hatása a maga teljességében még nehezen értékelhető (ő valószínűleg nem is igényelné), vélhetően az idő múlásával öntörvényűen érvényesülhet.
Eredményei elválaszthatatlanok az őt segítő, megértő családja: felesége, gyermekei gondoskodása, unokáival, barátaival és kollégáival kiegészülő féltő szeretete nélkül.
Varga Levente a „gyémántember”, a Jó és Tiszta Ember, kiemelkedő felkészültségén kívül mindenek előtt személyes példamutatásán keresztül, természetességével, szerénységével, őszinteségével, mosolygós emberségével hatott környezetére. A csend elemi erejével.
Nagyon magasra tette a mércét: felelősségteljességet feltételező örökséget hagyott reánk, egy, , feltétlen hiten alapuló, a szeretet mindent elsöprő erejében rejlő örökséget.
Egész életútja az örök bölcsesség példázata, miszerint „a legszebb emlék a szeretet, amelyet mások szívében hagyunk magunk után”.
Kívánom, mindenki ezt érezze át, amikor reá gondol.
Budapest, 2019. március 13.
Balogh Balázs
( Debrecen 1939 - Budapest 2019 )
Középiskolai tanulmányait a debreceni Péchy Mihály Építőipari Technikumban végezte. Érettségi után beiratkozott a Budapesti Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karára. Diplomatervét 1963-ban védte meg a Középülettervezési Tanszéken, melynek professzora Weichinger Károly volt. Az akkor kötelező szakmai gyakorlatot – 1962–1963-ban – az ÉM 25. sz. Állami Építőipari Vállalatnál töltötte el, technikusi beosztásban.
1963–1966 között az Építészmérnöki Kar Középülettervezési tanszékén tanársegédként dolgozott.
1966 és 1980 között a Lakó- és Kommunális Épületeket Tervező Vállalatnál (LAKÓTERV) Jurcsik Károly (Kossuth- és Ybl Miklós-díjas ) építész műtermének munkáiban, túlnyomórészt középületek, főként oktatási- és nevelési épületek tervezésében vett részt. Ezen időszak kiemelkedő alkotása – Jurcsik Károllyal közösen tervezett – Orgoványi kultúrház. Tervezési felfogásában, döntő szerepet jelentett Jurcsik Károlynál eltöltött több mint tízéves alkotó tevékenység.
1980–1990 közötti időben az ÁÉTV-ben csoport- majd műteremvezetőként lakó- és középületek tervezésével foglalkozott. Műtermében többek között olyan tehetséges fiatalok dolgoztak, mint Cságoly Ferenc, Turányi Gábor, Tomay Tamás. Ebben az időben tervezte – Tomay Tamással együtt – a Pestújhelyi kórházon belül az új sebészeti tömb épületét, mely a háború utáni kórháztervezés kiemelkedő példája volt, sajnos azóta teljesen elhanyagolt, lepusztult állapotban van. Ezen létesítményért kapta – Tomay Tamással együtt – 1985-ben az Ybl Miklós-díjat.
1990-től az ATLANT Épülettervező Kft. ügyvezetőjeként és építésztervezőjeként középületek, nagyrészt egészségügyi és egyetemi épületek tervezésén dolgozott. Ebben az időszakban születnek legszebb alkotásai, melyeket általában munkatársakkal együtt tervezett.. Ekkor épült többek között: a Debreceni Orvostudományi Egyetem Szívsebészeti központja, a Nyíregyházi Megyei Kórház szülészet, nőgyógyászat, Fül, orr, gége épülete, a Pécsi Orvostudományi Egyetem, Kardiológiai és szívsebészeti központja, az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet Diagnosztikai épülete.
1984–1990 között a MÉSZ Mesteriskolában mester volt. 1963 óta a BME Építészmérnöki Kar Középülettervezési-; Építészettörténeti-, illetve a Rajzi és Formatervezési Tanszéken folyamatosan részt vett a gyakorlati tervezés-oktatásában.
Szakmai-közéleti tevékenysége is jelentős: A Magyar Építőművészek Szövetségének különböző bizottságaiban vett részt, ugyanakkor 1982–1990-ig a MÉSZ vezetőségének, 1996-tól a Magyar Építész Kamara elnökségének és vezetőségének is volt tagja.
Díjai, kitüntetései:
- MÉSZ emlékplakett (1984)
- Ybl Miklós-díj Tomay Tamással megosztva (1985)
- Pro Architectura díj Csikós Zoltánnal megosztva (2000)
- Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (2004)
- Kotsis Iván-érem (2005)
- Kossuth-díj életművéért (2008)
- Prima díj Magyar Építészet és Építőművészet kategóriában (2010)
forrás: wikipédia.hu
2019. február 8-án, életének 86. évében elhunyt
Tokár György
Ybl-díjas, Príma-díjas építészmérnök
Minden kedves Barátot, Kollégát, Ismerőst, aki szívesen emlékezne Rá és szeretne búcsút venni Tőle, szeretettel hívom és várom a Magyar Építőművészek Szövetsége Kós Károly termébe (1088. Bp. Ötpacsirta u. 2.) 2019. március 6-án 17 órakor.
Emlékét megidézve levetítjük a Róla készült portréfilmet.
Barátsággal,
Osskó Judit
Február 8-án meghalt Tokár György Ybl-díjas, Príma-díjas építészmérnök.
(1933 - 2019)
A világgazdasági válság idején születni, a második világháború alatt gyerekeskedni, 1956-ban diplomázni, majd a szakmát a szocializmus alatt gyakorolni mozgalmas életet jelentett. Szerencsém volt, mert mesteriskolásként 1958-ban a Szendrői Jenő vezette Ipartervbe kerültem. Az Ipartervben megtanult racionális gondolkodás végigkísérte egész pályámat, megóvott a szakmai divatoktól és az építészet tiszteletére és szolgálatára nevelt.(T.Gy.)
Tanított az ottawai Carleton egyetemen. A PTE címzetes egyetemi tanára volt.
Nevéhez fűződik a műemléki védelem alatt álló büki templom belső terének kialakítása, a sashalmi és kőbányai 16 tantermes iskola, a budapesti Láng gépgyár kultúrháza, a Semmelweis utcai OTP székház, a Hajnóczy és Hertelendi utcai lakóházak, a Rákóczi téri és a Vámház körúti Csarnok rekonstrukciója, utóbbi elnyerte a FIABCI nagydíját.
Gaziantep escort izmir travesti Betbaba giriş Casibom Casinoslot giriş Cepbahis giriş hd film izle Hiltonbet giriş Piabet Pusulabet giriş Okey oyna PDKS
